Szép volt fiúk! - Egy fergeteges szezon margójára

Tibor Kálovics

A tegnapi osztályozómérkőzés lefújásával véget ért a 2016/17-es szezon a Nagykanizsa számára. Habár a nagy állom, vagyis az NB III-ba való feljutás nem jött össze a csapatnak, aki látta az elmúlt kilenc hónap mérkőzéseit, úgy gondolom, hogy nem lehet elégedetlen, és emlékként teszi el a látottakat. Mivel 1994-ben születtem, így meglehetősen kevés élményem van a nagykanizsai futballról. Koromból adódóan csak felvételről láthattam Filipovics, Fuisz vagy Kepe megmozdulásait, valamint az 1999 júliusa és 2000 novembere között az NB1-ben szereplő csapatról is csak videofelvételről és a gombfocipályáról vannak emlékeim. Aztán a kanizsai futball szép lassan kezdett beleszürkülni az országos átlagba, és kevéssé motivált, hogy kijárjak olyan meccsekre ahol semmi esély sincsen még a Nemzeti Bajnokságba való bekerülésre sem. Néhányszor voltam is meccsen, de soha sem vonzott annyira a közeg, hogy megragadjak az Olajbányász Stadion nézőterén. Tavaly aztán egy szombati egyetemi napon elmaradt az egyik órám, és egyéb program híján átmentem a szemközti pályára meccset nézni. És az élmény ha nem is leírhatatlan volt, de újra egy közeg részének éreztem magam, és a szezon során már többször is ott voltam a szombati "derbiken" szurkolván a Nagykanizsa minél jobb szerepléséért. Az idei szezon előtt pedig már konkrétan kijelöltem azokat a napokat, hogy mikor tudok kijutni a hajdani "Bányász" (vagy ritkább esetben a Kiskanizsa) meccseire. A hétvégét immáron nemcsak azért vártam, hogy lehessen egyet lazulni a haverokkal szorgalmi időszakban, vagy, hogy mit játszik a Bayern München,  (8 éves korom óta az identitásomat határozza meg a müncheni csapat.) hanem azért is mert kíváncsi voltam mit fog játszani az adott héten a kanizsai csapat. Amikor tudtam ott voltam a meccseken, ordibáltam, szurkoltam (néha vállalhatatlan stílusban), örvendtem a góloknak, a győzelmeknek és sirattam a vereségeket.
Kijelenthetem, hogy a szezon során lett egy olyan csapata Nagykanizsának, amelyet magaménak érezhettem teljesen, jóban és rosszban. Mikor 2014-ben az NB1-be való feljutás 20. évfordulóját ünnepeltük, többektől elhangzott a "Hol a csapatunk" rigmus is. Úgy gondolom, hogy "meglett" a csapatunk. .Tudom, hogy az apám vagy a nagyapám generációjának még megadatott, hogy ők látták NB1-ben vagy NB2-ben játszani a kanizsaiakat, nekem viszont ez jutott, és így ez a szezon jelentette számomra a személyes futballélményt. 


Ez a csapat számtalan dolgot elér a szezon során: Elérte azt, hogy újra futballhangulat legyen a városban, hogy az emberek ne csak a hazai meccsekre menjenek ki, hogy az M4.hu által közvetített mérkőzés kiváló nézettséget produkáljon, és elérte, hogy 2500-3000 ember ne pusztán azért menjen ki tegnap a stadionba, mert ott ingyen volt a jegy. Nyilvánvaló, hogy sokan azért is mentek, mert nem került nekik pénzbe, de rengetegen hittek arról, hogy Zsirai, Péntek,Nagy, Rácz vagy éppen Hóbor valahogy csodát tesz és 1:4-ről is megfordítják a fiúk a mérkőzést. 


 A szezon részét képezték a Magyar kupa találkozók is, ahol lehengerlően kezdett a kanizsai csapat. Kiütéses és magabiztos győzelmekkel sikerült főtáblára jutni, ahol csak a balszerencsén múlott, hogy a Celldömölk jutott tovább drámai büntetőpárbajban. A bajnokság ezzel szemben nem kezdődött jól, hiszen az őszt remekül kezdő Lenti otthon legyőzte Gombos Zsolt csapatát. A folytatás azonban már fergeteges volt: Gólzáporos győzelmei után egy félelmetesen, összeállt csapat benyomását keltette a Kanizsa, amely bárkit le tud győzni. Októberben aztán eljött a holtpont, a Csács elleni vereséggel, és egy pontvesztéssel. A gödörből végül a Kiskanizsa elleni kiütéses siker jelentette a kiutat, mikor is 5:1-es hazai győzelem született. Az ősz hátralévő mérkőzésein sem jelentett gondot egyik ellenfél sem, így a Kanizsa aranyesélyessé lépett előre. A jó forma tovább folytatódott tavasszal is, és a Csács elleni kvázi bajnoki döntőben sikerült is előnyre szert tenni a riválissal szemben. A bajnoki címet végül hivatalosan Szepetneken nyerte meg a csapat, ám igazából ezen a meccsen dőlt el kvázi minden. A Makó elleni osztályozó első meccsén elkerülhető gólokkal kapott ki a gárda, és bár oroszlánként küzdöttek a játékosok , ezt a hátrányt nem tudták ledolgozni, így a bajnoki cím ellenére is marad a negyedik ligában a Nagykanizsa. 


Személy szerint annyira megszerettem ezt a csapatot, hogy sajnálni fogom, ha valaki is távozik innen. Ahogy az elmúlt 9 hónapban tapasztaltam, a Nagykanizsa ereje abban volt, hogy ezen a szinten számtalan kiemelkedő játékossal bír. Akadt mikor Szalai Dániel szórta meg magát, máskor Péntek Adrián, Kisharmadás Gábor vagy éppen Nagy Gergő tudott eldönteni egy meccset, máskor Csáki József szerzett az őszi eredményt döntően befolyásoló gólt, vagy a bajnokság során szinte csak elvétve gólt kapó Szabó Ádám és László Áron kapusteljesítményét lehetett nagyon dicsérni, de úgy gondolom, hogy valamennyi játékos aki ebben a szezonban felöltötte a mezt tudása legjavával járult hozzá az eredményhez. 

Az egész szezon egy komplett élményt jelentett számomra, de néhány pillanat így is megragadt bennem. Nem fogom elfelejteni a Celldömölk elleni "kupaháborút", a sérülésből visszatérő Péntek Adrián gólja utáni örömöt a Teskánd ellen, Szalai Dániel remeklését a Kiskanizsával szemben, Csáki József létfontosságú gólját a Szepetnek ellen, a Pókaszepekt és a Türje elleni gálákat, a Csács elleni "bajnoki döntő" után érzett örömöt, a Szepetneki mérkőzés utáni leírhatatlanul nagy fiesztát, valamint a csapat játékosainak küzdeni tudását a Makó elleni mérkőzésen. Utóbbi meccsen úgy jöhettek le a pályáról a fiúk, hogy mindent megtettek a feljutásért, és csak a szerencsén múlott a dolog. Úgy gondolom ,hogy ezt a közönség is érezte, hiszen a szezon leteltét követően jogosan szólt a "Szép volt fiúk" minden kanizsai játékosnak. 

Részemről annyit tudok mondani, hogy már alig várom a következő szezont, és azt, hogy a csapat ugyanilyen élményekkel kápráztasson el bennünket, mert a legutóbbi meccs bebizonyította, hogy Nagykanizsán igen is van igény a futballra, és igen is minőségi csapata van a városunknak. 

Hajrá Kanizsa! Szép volt fiúk! Büszkék vagyunk rátok! Mindent köszönünk! 


A fotók a Nagykanizsai Olajbányász Facebook oldalról származnak. 

http://mennyeizalai.blogstar.hu/./pages/mennyeizalai/contents/blog/39424/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?